Fernando Clounga Olivares 1966. március 3-án született Mexikóvárosban a Halak csillagjegy alatt. Apja Fernando Colunga, mérnök, édesanyja Margarita Olivares, háziasszony. Fernando egyedüli fiúként minden szülői szeretetet megkapott, akiket legjobb barátainak tart. Mélyen tiszteli őket azért, mert felnevelték őt arra, amire egy kamasz fiút kell. " Nagy hőstett volt tőlük, hogy szembeállítottak a nagy  helyzetekkel,így mikor 17 évesen búslakodsz, egyesektől bátorságot adnak nekem" mondja Fernando. (Revista People Espanol) Hálaképpen vett egy nagyobb házat nekik, amiben velük él. " Még szerencsém van, még elviselnek engem"(Chat Esmas).Mindegyikük tisztel, és én tőlük és nekik vagyok. Kivel tölthetem az időmet, ha nem azokkal, akik a legjobban szeretnek engem?"(Revista People spanyolul)

Szeretettel emlékszik vissza gyrekkorára, "Egy csíny, amire sokszor visszaemlékszek, hogy egyszer a bácsikámnak az ujjai közé gyufaszálakat tettem; ő aludt,és én csak meggyújtottam őket; gyorsan távolabb szaladtam, hogy nézhessem, hogyan égnek el az ujjai pár óra alatt.A cselekményt követően jó néhány fenekest adtak, és egy hosszú szidást. Valójában nem voltam egy rossz gyerek, csak két vagy három dologért szidott le apám szigorúan; ő mindig egy erős karakterű ember volt;de hálás vagyok neki ezért; én fegyelmezett magatartású, és nagyon kötelességtudó ember vagyok.

Fernando Colunga soha nem volt egy csodagyerek.Valóban, különböző előnyei származtak vidékről, sokat dolgozott, mielőtt színésznek állt. Mérnöki tanulmányokat kezdett el tanulni, autószerelőműhelye volt, dolgozott adminisztrátorként, és bármenként. "Mindig vonzott a színészet, de nem egyenesen a Televisa-hoz jutottam.Moziban kezdtem, néhány kettőzést és nagyon kis szerepeket csináltam a filmekben." Ezekből a kettőzésekből volt a "Dulce Desafío" telenovella utolsó része, ahol Fernando Eduardo Yanez-t alakította egy olyan jelenetben, amelyben motoron tűnt fel.

Annyira felszólaltak kettőzéseibe, hogy elhatározta 1990-ben beiratkozik a Televisa Művészképző Központjába(CEA). Kezdetben arcát sok otthonban a Szezám utca (Plaza Sésamo) mexikói változatában  ismerték meg. Feltűnt más műsorban is, mint "La Telarana","Hora Marcada" és "Todo de Todo".

Olyan telenovellákban tűnt fel, mint "Cenizas y diamantes", "Madres Egoístas", és "María Mercedes", ahol a népszerű Thalía játszott főszerepet.

Sem külsejét, sem színészi tehetségét nem hagyta figyelmen kívül az ismert producer Carla Estrada,aki gyorsan felkínált neki egy főszerepet a "Más allá del puente" telenovellában María Sorté-vel 1993/1994-ben. "Fernando egy rendkívüli ismeretekkel rendelkező személy,és ahogyan belépett a szakmába, igényes saját magával" vélekedik Carla Estrada. 

Ezután szerepet kapott a "Marimar" című telenovellában 1994-ben,amelyben Adrián Rosales-t alakította. Ebben az évben Fernando debütált a "Bésame en la boca2 című mozifilmben Paulina Rubio-val, és 1995-ben alakította Raul Gutierrez-t az "Alondra"-ban, amit Carla Estrada készített.

1995/1996-ban megkapta első főszerepét Thalía oldalán a "María la del Barrio"-ban. Ezzel a novellával kezdett el ismert lenni sok országban, de a novella amivel világszerte a csillagokba írta magát kétségkívül, az az "Esmeralda" volt Leticia Calderón-nal, 100 országban vetítették,és óriási sikereket ért el olyan egymástól külön álló országokban, mint Indonézia vagy a Cseh Köztársaság. Ebben a novellában Fernando José Armando-t, egy fiatal orvost alaktott, aki szerelmes egy fiatal parasztlányba, Esmeralda-ba. " Sokat köszönhetek az Esmeralda-nak. Nem csak a nemzetközi sikerért, amit hozott nekem, hanem mert egy csodás produkcióban vettem részt. Ezenkívül, egy nagyon jó családot formáltunk meg. A színészek jók nagyon voltak és mindenki barátságos volt. Leticia-val dolgozni egy felejthetetlen élmény volt, mert ő egy nagyon csinos és nagyon tehetséges asszony. Ez a novella mindig különleges helyet foglal el a szívemben." (Revista Telenovela 8/03/99)

Az Esmeralda sikere után 1997-ben, Fernando betört a színházba a "Pecado no original"-lal, ahol Chantal andere-vel játszott együtt. Jenny-t és Bill-t alakították, egy boldogtalan házaspárt. Arra a kérdésre, hogy melyik műfajért rajong jobban, Fernando azt felelte "Mindkettő tetszik nekem, hasonló műfajok, csupán csak az egyik rögtön válaszol, a másik nem." ( Chat Esmas)

A következő telenovellája 1998-ban, a "La Usurpadora" volt, a híres venezuelai színésznővel, Gabriela Spanic-kal játszott együtt, és még sok olyan színésszel, akikkel ezelőtt is sokat dolgozott, mint például Juan Pablo Gamboa, Chantal Andere, Alejandro Ruiz vagy Enrique Lizalde. Ebben a novellában Carlos Daniel Bracho-t alakította, egy embert, aki nem tudja, hogy a hasonmás, Paulina helyet cserélt feleségével, Paola-val, egy zsarolás miatt." Tetszett, hogy vele játszottam, eléggé különböző tőlem, bár ebben nem tűntünk macho-nak.De sokszor gondolok azokra az időkre,és kívánom hogy a többiek udvariasak legyenek velem ,mert én az vagyok velük. Carlos Daniel egy gyenge karakter és ez nem az én esetem." Egy globális látóhatáron vélekedik Fernando " Szinte nem volt időm pihenni az egyik és a másik novella között, de elfogadtam, mert visszamentem dolgozni a barátaimmal és tetszett a történet. Ezenkívül a legjobb az volt, hogy megismertem egy olyan elbűvölő személyt, mint Gabriela Spanic. Azt hiszem, jól megértettük egymást, mert egy fantasztikus párost alkottunk. Ezenkívül a személyiségem nem egy tipikus hősszerelmes, hanem nagyon régi."(Revista Telenovela). Fernando kicsit lecserélte a telenovellák hősszerelmes képét, " Igen, sikerült elérnem, hogy a telenovella főhőse szakállt és bajuszt használjon és hogy az öltöző sokkal vidámabb legyen. Ezt soha nem adták meg, mert a főhősök mindig kifogásolták; én megkaptam, anélkül hogy túlságosan komolytalan lettem vvolna, a személyiségem különbözik a fiatalabbakétól."( Revista Telenovela).A forgatótársai mindig jól beszélnek róla, és mondenki benne van a tréfáiban. " Fernando figyelmes és nagyon tréfás.Amikor az ágyjeleneteket forgattuk, nem minden tőlem függött, úgy nézett rám, mint egy igazi lovag" mondja Gabriela Spanic. " Fernando olyan tréfás, hogy észreveszed, mikor nincs. Nagyon felvidít, mert hiszi, hogy nagyon jó a légkör, nagyon vidám" nyilatkozik Juan Pablo Gamboa. " Egy nap, Fer és én, bezártuk Juan Pablo-t az öltözőjébe, és senki nem találta meg a forgatásig" mondja nevetés közben Chantal Andere.

 1999-ben elkezdett egy új telenovellát Edith González-zel, a "Nunca te olvidaré"-t. Juan Osorio ajánlata megtalálta Fernando-t, aki hazament vakációjából. " Szinte egész Dél-Amerikában volt a La Usurpadora-nak reklámja, utána pihentem. Visszahívtak Mexikóba, bár az volt a tervem, 2000-ig nem akartam visszatérni a televízióba" mondja Fernando.(Revista Telenovela). Ennek ellenére nem tudta megtagadni azt a szép történetet, amit Caridad Bravo Adams írt, és ráadásul azt mondtk neki, hogy Edith González lesz a párja. "Kezdetben kétségeim voltak arról amit mondtak a főszerepről, főleg mert az idő szorított. De Osorio úr várt a válaszomra, amit elhatároztam, és igaz, nem vártam sokat." A történet Esperanza történetét meséli el, egy apátlan leányról, aki 10 évesen Antonio Uribe-hez és Consuelo-hoz, Luis Gustavo szüleihez költözött. A két fiatal azonnal egymásba szeretett, de Consuelo nem fogadta el ezt a románcot, és fiát Európába küldte tanulni. Erre a szerepre nem csak adottságaival készült fel, hanem fizikailag is, szigorú diétával, órákat töltött z edzőteremben, és az eredmény látványos lett.

1999-ben ezenkívül elkezdett egy szériát a "Cuento de Navidad"-ot, és 2000-ben elkezdett egy új telenovellát, az "Abrázame muy fuerte"-t, Salvador Mejía producerrel. Párja ez alkalommal Aracely Arámbula volt, rajta kívül még olyan személyekkel dolgozott együtt, mint Victoria Ruffo és César Évora.

a